Vannak, akik kisgyerek koruk óta tudják, hogy ők orvosok, tűzoltók, ügyvédek, vagy állatorvosok szeretnének lenni. Én már gyerekkorom óta tudtam, hogy felnőttként rendezvényszervezéssel fogok foglalkozni. És hogy miért döntöttem már ilyen korán így? Valahogy éreztem, hogy erre születtem. Kicsiként is imádtam már szervezkedni, társaságban lenni, új emberekkel ismerkedni, és szerettem mosolyt csalni a köröttem lévők arcára. A rendezvényszervezés iránti nagy szerelem – tudom viccesen hangzik – de az első születésnapi zsúrommal kezdődött. Én találtam ki a programokat, hogy milyen rágcsák legyenek, milyen zene menjen a háttérben, és a dekorációt is én vásároltam be a zsebpénzemből. Nagy sikere volt a bulinak, és a barátaim nagyon élvezték az egészet, úgyhogy arra jutottam, hogy ehhez nagyobb léptékekben is lenne érzékem. Aztán jött az, hogy az egyik közeli rokonom esküvőjére mentünk, ami persze egy jóval nagyobb volumenű esemény, mint a szülinapi zsúr. Lenyűgözött a sok részlet, hogy milyen flottul lezajlott minden, hogy a vendégeknek milyen jó kedve volt, milyen finom ételeket szolgáltak fel nekünk, és hogy milyen gyönyörű helyszínt sikerült találnia a rokonoknak az alkalomhoz. Igazából ekkor döntöttem el, hogy szeretnék én is örömet okozni az embereknek azáltal, hogy leveszem a szervezés terhét a vállukról, és a lehető legjobbat hozom ki az elképzeléseikből. Ez motivált a képzéseim és az eddigi munkám során is. Először leginkább kisebb családi rendezvények szervezésével foglalkoztam, de ahogy egyre több tapasztalatra és kapcsolatra tettem szert, nagyobb alkalmakat is bevállaltam. Mára már számtalan esküvőt és céges rendezvényt is tudhatok a hátam mögött. Minden egyes munkámat különleges élményként könyveltem el, és a mai napig emlékszem az összes ügyfelemre. Hiszen tulajdonképpen velük együtt én is átélem a rendezvény örömteli pillanatait, csak éppen a kulisszák mögött.
A legkedvesebb ilyen élményem viszont tagadhatatlanul az unokatestvérem esküvőjének a megszervezése volt. Mivel egy közeli, szeretett családtagom nagy napjáról volt szó, még a szokásosnál is többet dolgoztam azon, hogy minden tökéletes legyen. Akármilyen kérése volt az unokatestvéremnek a helyszínnel, dekorációval, a zenekarral, ételekkel, italokkal kapcsolatban, egyből ugrottam. Annál is inkább, mivel ezen az alkalmon a családomnak is bebizonyíthattam, hogy milyen fontos is egy rendezvényszervező munkája.
Természetesen a rendezvényszervezésnek is vannak nehézségei, például ha az ügyfél szinte lehetetlent kér, lehetetlen határidővel, de neked mégis kompromisszumot kell vele kötnöd, hogy ő se érezze magát csalódottan, és te is megőrizhesd a profi státuszodat és ne vedd el az ügyfél kedvét az egésztől. Persze néha terelgetni is kell őket, hogy ne legyenek teljesen irreális elképzeléseik, amiket nem lehet teljesíteni. Én azért vagyok ott, hogy nekik mindenük meglegyen ahhoz, hogy jól sikerüljön az esemény és jól érezzék magukat a vendégek, de én sem vagyok isten.
Egy rendezvényszervezőnek önállónak és kreatívnak kell lennie, jó kommunikációs képességekkel kell rendelkeznie, de ugyanakkor diszkrétnek is kell lennie. Az sem mellékes, hogy rendelkeznie kell bizonyos vállalkozási és pénzügyi, valamint marketing ismeretekkel is, na és persze ismernie kell bizonyos protokollokat. Nemcsak a rendezvény megszervezésében, az arculat kialakításában és az ügyfelekkel és partnerekkel való kapcsolattartásban kell ugyanis brillírozni a munkánk során. Ha megszervezünk egy nagyobb eseményt, mondjuk egy koncertet, akkor annak népszerűsítésében, kommunikálásában is kiemelt szerepet kell vállalnunk. De épp az összetettsége adja a szakma szépségét. A következő lépés a karrieremben az esküvők és céges bulik után a fesztiválok, konferenciák és nagyobb kulturális események, koncertek megszervezése lesz. Az elhatározás már megvan hozzá, már csak ki kell lépnem a komfortzónámból, és hozzálátni!